Leave Your Message
DIN 913 914 915 916 Precíziós, nagy szilárdságú meghúzócsavar

Csavar

DIN 913 914 915 916 Precíziós, nagy szilárdságú meghúzócsavar

A DIN 913, DIN 914, DIN 915 és DIN 916 német szabványos minőségek az ipari kötőelemekhez, amelyeket "hatlapfejű csavarokként" ismernek. Köztük:

A DIN 913 egy hatszögletű lapos végű rögzítőcsavar;

A DIN 914 egy belső hatszögletű kúpos végű rögzítőcsavar;

A DIN 915 a hatszögletű domború végű rögzítőcsavarokra vonatkozik;

A DIN 916 egy hatszögletű, homorú végű rögzítőcsavar.

    A csavarok használataHASZNÁLAT

    XQ (1)1ho

    Ezekre a meghúzócsavarokra vonatkozó szabványok a következő szempontokat tartalmazzák:

    1. Általános előírások: A menetátmérők általában az M1.6, M2, M2.5, M3, M4, M5, M6, M8, M10, M12, M16, M18, M20 stb. A gyakori csavarhosszúságok a következők: 2, 2,5, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 12, 16, 18, 20, 25, 30, 35, 40, 45, 50, 60 stb.

    2. Anyagok: többek között ötvözött acél, szénacél, rozsdamentes acél, műanyag, réz stb.

    3. Szabványok: például GB 77-2000, ISO 4026-2003, ANSI/ASME B18.2.1 stb.

    A különböző végformájú meghúzócsavarok különböző alkalmakra alkalmasak:

    Hatszögletű lapos végű rögzítőcsavar (DIN 913): Az érintkező felület lapos, és nem károsítja a felületet a meghúzás után. Alkalmas kemény felületekre vagy olyan alkatrészekre, amelyek gyakran állítást igényelnek.

    Hatszögletű kúpos végű rögzítőcsavar (DIN 914): Alkalmas kisebb keménységű alkatrészekhez, mivel éles kúpjával az érintkezési felülethez nyomódik.

    Belső hatszögletű homorú végű rögzítőcsavar (DIN 916): A vége homorú, általában a tengelyvég rögzítésére szolgál, a felső meghúzási felület pedig többnyire hengeres, alkalmas nagy keménységű alkatrészekhez.

    Belső hatlapú, domború végű meghúzócsavar (DIN 915): Speciális felhasználási forgatókönyve a tényleges igényektől függ.

    A meghúzócsavarok specifikációi elsősorban a csavar átmérőjét, hosszát, menetemelkedését, végformáját és anyagát tartalmazzák. Ezek a specifikációs paraméterek jelentősen befolyásolják az alkalmazásukat, az alábbiak szerint:

    1. Átmérő: Minél nagyobb a csavar átmérője, általában annál erősebb a teherbírása. Olyan helyzetekben, amikor nagy terhelést kell viselni, például nagy mechanikai szerkezeteknél, nagyobb átmérőjű rögzítőcsavarokat használnak; Kisebb terhelésű berendezésekben a kisebb átmérőjű rögzítőcsavarok megfelelnek a követelményeknek.

    2. Hossz: A hossz határozza meg, hogy a csavar milyen mélységig tud behatolni a rögzítendő tárgyba. A hosszabb csavarok jobb rögzítést és stabilitást biztosítanak, de korlátozott helyen előfordulhat, hogy rövidebb csavarokat kell választani.

    3. Menetemelkedés: A kisebb emelkedésű meghúzócsavarok viszonylag jobb önzáró teljesítményt nyújtanak, és alkalmasak olyan helyzetekre, ahol kisebb a vibráció, és nincs szükség gyakori beállításra; A nagyobb menetemelkedésű csavarok gyorsabb csavarozási sebességgel rendelkeznek, és olyan alkatrészekhez alkalmasak, amelyek gyors beszerelést vagy gyakori beállítást igényelnek.

    4. Vég alakja: A különböző végformáknak más-más funkciójuk és alkalmazási forgatókönyvük van. Például a lapos végű rögzítőcsavarok minimálisan károsítják az érintkezési felületet a meghúzás során, és általában olyan helyzetekben használják, amikor a felület keménysége magas, vagy a felület sértetlensége szükséges; A kúpos végű meghúzócsavarok jobban beágyazhatják a rögzített tárgyat, és alacsonyabb keménységű anyagokhoz alkalmasak; A homorú végű rögzítőcsavarok hengeres felületek, például tengelyvégek rögzítésére alkalmasak; A domború végű rögzítőcsavar az adott helyzeteknek megfelelően rugalmasan alkalmazható.

    5. Anyag: Az anyag határozza meg a csavar szilárdságát, korrózióállóságát és kopásállóságát. Kíméletlen környezetben, mint például magas hőmérséklet és korrózió, megfelelő ellenállású anyagokat kell választani, például rozsdamentes acélt vagy magas hőmérsékletű ötvözött anyagokat a csavarok meghúzásához.

    XQ (2)g4l


    1. Az általános csavarkötéseknél lapos alátéteket kell elhelyezni a csavarfej és az anya alá, hogy növelje a nyomástartó területet.

    2. Lapos alátéteket kell elhelyezni a csavarfej és az anya oldalán, és általában legfeljebb 2 lapos alátétet kell elhelyezni a csavarfej oldalán, és általában legfeljebb 1 lapos alátétet kell elhelyezni az anya oldalán. .

    3. A lazulásgátló követelményekkel tervezett csavarokhoz és horgonycsavarokhoz a lazulásgátló anyáját vagy rugós alátétjét kell használni, a rugós alátétet pedig az anya oldalán kell beállítani.

    4. A dinamikus terhelést vagy fontos alkatrészeket viselő csavarkötéseknél a rugós alátéteket a tervezési követelményeknek megfelelően, a rugós alátéteket pedig az anya oldalán kell elhelyezni.

    5. I-gerendák és csatornaacélok esetén ferde alátéteket kell használni, ha ferde síkcsatlakozásokat használnak, hogy az anya és a csavarfej felfekvési felülete merőleges legyen a csavarra.